2019. szeptember 15., vasárnap

Újabb Hajnalvándor történet Isten gondviseléséről :)

Amikor felkérnek minket valahová zenélni, azt szoktam mondani: "Ha jól imádkoztok, ott leszünk." Mert ahogy Andrásnak is mondtam, nem is tudom, ilyenkor melyik kísértés erősebb, az Istenben való vakmerő bizakodás vagy az Ő gondviseléséről való kétségbeesés. Mert sosem tudjuk biztosan sikerülhet -e a zenélésünket összehozni. Ezt nem mi döntjük el. Tényleg nem. Az akarat meglehet, de hogy ki lesz ott, azt Isten dönti el és ő hozza össze. Mint most is. Amikor azt mondtuk, kellene, illene zenélnünk ezen a rendkívüli alkalmon, akkor azt hittük, nem leszünk csak ketten. Mi lesz ebből? Ilyenkor mindig olyan nagy bizalomra van szükség Isten felé. Elvállalni a lehetetlent, hinni a reménytelent.
Aztán úgy is maradt. Egészen az utolsó előtti napig, amikor Tündi jelentkezett, hogy jön. Hála Istennek! Na talán így már meg tudunk szólalni kicsit jobban. Őrangyalom azt súgta mielőtt indultam volna: "Ne csak a gitárod vidd." Ezt azt bedobtam még, ütőhangszert, furulyát... hátha csoda történik és lesz ki kézbe fogja, Alig egy órával a produkció előtt megjelent Szilvi. Aki évekkel ezelőtt velünk furulyázott.... és én megleptem őt a furulyával... Ő kissé tiltakozott, hogy majd 10 éve nem fogta a kezébe, de én azt mondtam, annál jobb alkalom ez most újrakezdeni. És megköszöntem őrnagyalomnak a gondoskodást. Szilvi végülis ugyanolyan jól csinálta, mintha abba se hagyta volna!!! Hála Istennek! Ráadásnak az utolsó negyed órában befutott Veronika, aki a szőlőhegyig szándékozott csatlakozni a menethez... Így énekelhettűk szinte teljes hangszereléssel, több szólamban: A mi Megváltónknak, hogy Jézus köszönöm néked, hogy bennem él a fény, és Szűzanyának, hogy: Én mindig bíztam benned vándorlásomon.
A végén, amikor a szemek könnyektől csillogtak, és felszállt a taps, csak ennyit tudtam mondani amikor Kismedvével beszélgettünk: Én nem értem, hogyan csináljuk ezt mindig, hogy ilyen szépen szól, ha elkezdünk zenélni. Föl nem tudom fogni. De ő megválaszolta nagyon jól: Hát ez azért van, mert nem ti csináljátok!
BIZONY ÍGY VAN EZ! Egyedül az Ég tudja ezt! Isten a mi Atyánk aki megteremtett és megadta nekünk ehhez a talentumokat, drága Jézus a mi Megváltónk aki elviszi helyettünk a terheket és segít odatenni az áldozatot, a Szentlélek aki megzendíti testünkben őnmagát, hogy szóljon általunk Ő maga, s az édes Szűzanya aki oltalmával segít összerakni minden lehetetlennek induló produkciónkat. Dicsőség az Úrnak, zengjen az ének az égig! Bennünk csak a bizalom és az elszántság, a talentumok, és a többit nem mi csináljuk! Köszönjük Uram! Köszönjük Szűzanyánk! Köszönöm, Hajnalvándor! DM.

2013. december 2., hétfő

Karácsony, karácsony


Karácsony, karácsony,
Nem csak csomag barátom.
Pénzért meg nem veheted,
mert lelkedből a szeretet.

Karácsony, karácsony,
nem csak csillag az ágon,
szívedben kell szülessen,
boldog béke lehessen.

Csillag gyúl a faágon,
illat leng a kalácson.
Mit gondoltál? Megosszad?
Vagy megtartsad magadnak?

Csillagszóró, fajászol..
hallod-e ha harang szól?
Vagy csak csengő csilingel,
ajándékod mit ér el?





2013. november 24., vasárnap

Ajánlásom

Fontoskodtok, szorgoskodtok,
Istent fülön kívül hagytok.

Szervezkedtek, rendezkedtek,
Szemet égre nem emeltek.

Panaszkodtok, szomorkodtok,
Kezet össze nem kulcsoltok.

Magatokra hagyatkoztok,
nagy szavakat mondogattok.

Ez is fontos, az is fontos,
nemzetért, létért harcoltok.

Hol a határ? Mi a bazár?
Idegtépő sok szakadár.

Jöttök? Lesztek. Hoztok? Esztek.
Ki mit érint elemelhet?

Néztek! Láttok? Jót diktáltok?
Miben öltitek formátok?

Hol az Isten? Ha Ő nincsen
hiába lesz itten minden!

Nincsen áldás! Jajkiáltás
kihez fordulsz? Merre járkálsz?

Kihez tudnál fohászkodni?
Emberben bízol? Csak ennyi?

Erkölcsökben? Kultúrában?
Művészetben? Fortunában?

Menj csak, menj csak! Járd utadat!
Ne csodálkozz, ha akarat

és igyekvés mind hiába,
elhullik a bűn porába.

A jószándék nem segít meg,
hogyha Isten nem terít meg.

Nélküled... nem tud dolgozni,
Nélküle... te nem vagy semmi.

Ezt jegyezd meg! Így akarjál!
Isteneddel együtt járjál!

Ne felejtsd el Teremtődet,
s nem tűnik el igyekvésed.

(2013.11.24. Alsósztregova, Madách kastély)

2013. november 23., szombat

Volt egy lány

Volt egy lány, liliomszál, csillagból font koszorút látsz tiszta homlokán.
Ki lehet ő, hogy minden felhő elszáll merre jár.

Angyal száll lábnyomán. Ajkai közt egyetlen szó: "legyen" -szól csupán.
Így lehet Ő az Istenszülő, őt fény járja át.

Nézd ő az Isten anyja, karjai közt Ég és a Föld Szent Ura.

Mennyben vár, földön jár. Nincsen ami megronthatja tiszta mosolyát.
Egyedül Ő, ki mindent legyőz hát lásd, nincs határ!

Nézz fel rá, szólj hozzá! Érintése gyógyulás lesz szíved bánatán.
Krisztussal ő, mint égi erő átjár, s éltet már!

Istennek Anyja, kérünk, Mária légy a mi anyánk!
Szólj hozzánk Szűzanyánk!


Gyermek jön az égből

Gyermek jön az égből Isten kegyelméből,
Szeme mint a csillag fénye olyan ragyogó.
Királyné az anyja, Nagyúr édesapja,
nem volt még a nagyvilágon hozzá fogható.

Nincsen koronájuk, sem fényes ruhájuk,
mégis övék égen földön minden érték, kincs.
Szeretetben élnek, bármit hoz az élet,
Ez a gyógyír minden bajra, semmi gondjuk nincs.

Nézd mily szépen élnek, együtt nevetgélnek.
Ha bekopogsz őhozzájuk, veled virulnak.
Szomorúságodban társad lesznek nyomban,
könnyeidet törölgetik, megvigasztalnak.

Mit hozhat egy gyermek, akit nem ismernek?
Egyedül csak az ég tudja miért küldte őt.
Csupa fény a lénye, Isten teremtménye,
Szülei is nagy csodával nézegetik őt.

Ezt hozza egy gyermek akit megismerhetsz.
Tudod, csak az ég küldhette, minden perced kincs:
Gondoskodhatsz róla, a szeretetet hozza,
Fogadd el hát, éltesd őt és semmi gondod nincs.


2013. október 20., vasárnap

Vas István: A teremtőhöz - melodia: DM 2013.10.20.

Vas István: 
A Teremtőhöz

Köszönöm, hogy megteremtettél,
ó, Szeretet és idetettél,
hogy csillagok, ködök, s hegyek között
ember legyek.

Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.

Én is, Neked kincset érő
egy vagyok, soha visszatérő,
s akár a férgek, vagy a szentek,
valamit jelentek.

Ha meghalok, semmit sem veszítek,
művedet meg nem semmisíted,
s a mennyben, vagy a pokolban
az leszek, aki voltam.