Vas István:
A Teremtőhöz
Köszönöm, hogy megteremtettél,
ó, Szeretet és idetettél,
hogy csillagok, ködök, s hegyek között
ember legyek.
Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.
Én is, Neked kincset érő
egy vagyok, soha visszatérő,
s akár a férgek, vagy a szentek,
valamit jelentek.
Ha meghalok, semmit sem veszítek,
művedet meg nem semmisíted,
s a mennyben, vagy a pokolban
az leszek, aki voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése