Kínból született Végtelen Szeretet

Kínból született Végtelen Szeretet,
könnyeim mossák oly sok sebedet.
Reszket kebelünk, ég felé tenyerünk,
hiába minden, meghal Istenünk.

Refr:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.

Könnyünk nem apad, száz év egy pillanat.
Bűneink nyomják szögekként karodat.
Szánkban ezer íz. Ecet vár, nem a víz,
agyongyötörve, nincsen miben bízz.

Refr.:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.

Kínból született Végtelen Szeretet,
Világ könnyétől gyógyulna be sebed.
Mégis Te adod, véredet hullatod,
millió bűnünk ezzel elmosod.