Vas István:
A Teremtőhöz
Köszönöm, hogy megteremtettél,
ó, Szeretet és idetettél,
hogy csillagok, ködök, s hegyek között
ember legyek.
Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.
Én is, Neked kincset érő
egy vagyok, soha visszatérő,
s akár a férgek, vagy a szentek,
valamit jelentek.
Ha meghalok, semmit sem veszítek,
művedet meg nem semmisíted,
s a mennyben, vagy a pokolban
az leszek, aki voltam.
2013. október 20., vasárnap
2013. október 17., csütörtök
2013. október 16., szerda
Nézz le Uram
Nézz le Uram, láss meg, keress meg, itt vagyok!
Nézz le Uram, láss meg, keress meg! Mondd, hol vagyok?
Refr.:
Nézz rám Istenem, mondd meg miért vesztem el újra én?
Nézz rám Istenem, mondd meg mit cseréltem el a szeretetért?
Halld meg Uram síró lelkemet, magam vagyok.
Lábam alatt mély a szakadék, kapaszkodok. Refr.:
Hallom már közlegő léptedet, vándorbotod,
Látom földig hajló térdedet, nyújtott karod! Refr.:
Mosolyod megmenti lelkemet, ölel karod.
Érzem értem hulló könnyedet, megtisztulok. Refr.:
Nézz le Uram, láss meg, keress meg! Mondd, hol vagyok?
Refr.:
Nézz rám Istenem, mondd meg miért vesztem el újra én?
Nézz rám Istenem, mondd meg mit cseréltem el a szeretetért?
Halld meg Uram síró lelkemet, magam vagyok.
Lábam alatt mély a szakadék, kapaszkodok. Refr.:
Hallom már közlegő léptedet, vándorbotod,
Látom földig hajló térdedet, nyújtott karod! Refr.:
Mosolyod megmenti lelkemet, ölel karod.
Érzem értem hulló könnyedet, megtisztulok. Refr.:
2013. október 13., vasárnap
Jézus, én nem akarok mást...
Jézus én nem akarok mást, csak Veled lenni.
Minden egyébről megfeledkezni.
A világ baját is Neked adni,
Szíved tüzében benne égni Uram, én Uram.
Elfáradtam már a nehéz harcban,
Ne engedj elesnem, hogy még kitartsam,
Szent sebeid az én nyugalmam,
Hozzád siettem újra a bajban Uram, én Uram.
Rejts el engem kérlek a világ elől,
Meríts el magadban, így adj erőt.
Én Veled tölteném minden időm,
De hív a sors és Te ott jársz elöl Uram, én Uram.
Ott van életem és minden gondja,
helyettem azt senki meg nem oldja,
boríts be Jézus, rejts magadba,
Te légy a pajzsom minden harcban Uram, én Uram.
Hálát adok Néked minden jóért,
Köszönetet mondok minden szóért,
Mozdulatodért, a simogatóért,
Szent kezedért, a megtartóért Uram, én Uram.
Jöjj el hozzám kérlek, az emberekben,
tekinteted lássam két szemükben,
Szived dobogjon bensejükben,
Lelked remegjen értelmükben Uram, én Uram.
Nem akarok Tőled elszakadni,
a világban annyiszor csalódni,
De megyek országodért harcolni,
Nem engedem Szíved megbántani Uram, én Uram.
Maradj velem kérlek minden percben.
Bűneimből segíts még fölkelnem,
Fogadd el sok nehéz küzdelmem,
Szereteted add, hogy égjen bennem Uram, én Uram.
Jöjj hát, jöjj hát, éledjen a tűz,
s vesszen az, mi Tőled messze űz.
Minden egyébről megfeledkezni.
A világ baját is Neked adni,
Szíved tüzében benne égni Uram, én Uram.
Elfáradtam már a nehéz harcban,
Ne engedj elesnem, hogy még kitartsam,
Szent sebeid az én nyugalmam,
Hozzád siettem újra a bajban Uram, én Uram.
Rejts el engem kérlek a világ elől,
Meríts el magadban, így adj erőt.
Én Veled tölteném minden időm,
De hív a sors és Te ott jársz elöl Uram, én Uram.
Ott van életem és minden gondja,
helyettem azt senki meg nem oldja,
boríts be Jézus, rejts magadba,
Te légy a pajzsom minden harcban Uram, én Uram.
Hálát adok Néked minden jóért,
Köszönetet mondok minden szóért,
Mozdulatodért, a simogatóért,
Szent kezedért, a megtartóért Uram, én Uram.
Jöjj el hozzám kérlek, az emberekben,
tekinteted lássam két szemükben,
Szived dobogjon bensejükben,
Lelked remegjen értelmükben Uram, én Uram.
Nem akarok Tőled elszakadni,
a világban annyiszor csalódni,
De megyek országodért harcolni,
Nem engedem Szíved megbántani Uram, én Uram.
Maradj velem kérlek minden percben.
Bűneimből segíts még fölkelnem,
Fogadd el sok nehéz küzdelmem,
Szereteted add, hogy égjen bennem Uram, én Uram.
Jöjj hát, jöjj hát, éledjen a tűz,
s vesszen az, mi Tőled messze űz.
Hullj égi harmat
Hullj, hullj égi harmat szállj le ránk!
Jöjj, jöjj Isten Fia, halld imánk!
Te legyél aki bennünk él, ha a lelkünk fél.
Ne legyen csak a könny, hozz jót,
örömöt és fényt.
Néped szíve fáj,
Csak Téged vár,
Hát jöjj el már.
Jöjj, jöjj Isten Fia, halld imánk!
Te legyél aki bennünk él, ha a lelkünk fél.
Ne legyen csak a könny, hozz jót,
örömöt és fényt.
Néped szíve fáj,
Csak Téged vár,
Hát jöjj el már.
A menny a hazád
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Szárnyal a szív ha boldogabb,
Száz év egy pillanat.
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Nincs ami árt, ha Ő Urad,
Látod a jó utat!
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Lelked a háza, otthona,
Mégis az ég Ura.
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Szárnyal a szív ha boldogabb,
Száz év egy pillanat.
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Nincs ami árt, ha Ő Urad,
Látod a jó utat!
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Lelked a háza, otthona,
Mégis az ég Ura.
A menny a hazád, úgy élj, hazavár.
Tudom, érzed a szíved hív.
Legyen életed biztos híd.
Szomorúságomban....
Szomorúságomban... nézz vissza Uram gyermekedre, ki elhagyott.
Tekints rám Jézusom, szemem lesütve, térdre hulltam: bűnös vagyok.
Látom, épp elindultál. Tudom, oly sok ember vár, kinek szívében lobog a láng.
Bűneim sebzik szivem, mégis mélyen úgy érzem, hogy irgalmad megment talán.
Tudom, hogy lelkednek jobb lakása van azoknál, kik szerethetnek.
Méltatlanná lettem kegyelmeidre, de kérlek én, ne vess meg.
Tudom irgalmad oly mély, hogy a poklokig leér, hová bűneim elmerítettek.
Bánatom nagy tengerén ott hajózik a remény, hogy megbocsátsz, hogy újra élhessek.
Küldd kérlek Máriát, bár azt is jól tudom szemébe én nem nézhetek.
Csak annyit engedj meg, hogy érjem köntösét. Hiszem, hogy így el nem veszhetek.
Ő majd megfogja kezem, meggyógyul sebem, s én újra méltó lehetek,
hogy megmentett szivem útja lehessen a mennyország terveinek.
Tekints rám Jézusom, szemem lesütve, térdre hulltam: bűnös vagyok.
Látom, épp elindultál. Tudom, oly sok ember vár, kinek szívében lobog a láng.
Bűneim sebzik szivem, mégis mélyen úgy érzem, hogy irgalmad megment talán.
Tudom, hogy lelkednek jobb lakása van azoknál, kik szerethetnek.
Méltatlanná lettem kegyelmeidre, de kérlek én, ne vess meg.
Tudom irgalmad oly mély, hogy a poklokig leér, hová bűneim elmerítettek.
Bánatom nagy tengerén ott hajózik a remény, hogy megbocsátsz, hogy újra élhessek.
Küldd kérlek Máriát, bár azt is jól tudom szemébe én nem nézhetek.
Csak annyit engedj meg, hogy érjem köntösét. Hiszem, hogy így el nem veszhetek.
Ő majd megfogja kezem, meggyógyul sebem, s én újra méltó lehetek,
hogy megmentett szivem útja lehessen a mennyország terveinek.
Bármerre visz utam...
Bármerre visz utam, velem jön én Uram
Lépteim lábnyoma jó helyen jár.
Jézus és Mária, József és angyala
Kitaposták rég az élet útját,
Hát bátran élhetem életem,
Mindent kipróbált Istenem,
Nincsen ami legyőzhetne már.
Elég egy gondolat, s minden az ég alatt
Tiéd lehet, hogyha úgy akarod.
Hogy mi a sorsod, azt te tudod egymagad.
Mégis csak úgy jó, ha odaadod,
Hát indul, várnak az emberek.
Bennük Istened megleled,
érezd, kezedtől nyílik a zár.
2013. október 10., csütörtök
Jézus Szíve - eget nyitó fohász
Jézus Szíve, Te tudsz mindent,
Jézus Szíve, Te látsz.
Jézus Szíve, Te megteheted,
hogy teljesüljön a vágy,
hogy teljesüljön a vágy.
Jézus Szíve, Te nem hagysz el,
gondot viselsz rám,
Jézus Szíve, én azt is tudom,
hogy meghallgatod imám,
hát könyörülj rajtunk már.
Jézus Szíve, Te látsz.
Jézus Szíve, Te megteheted,
hogy teljesüljön a vágy,
hogy teljesüljön a vágy.
Jézus Szíve, Te nem hagysz el,
gondot viselsz rám,
Jézus Szíve, én azt is tudom,
hogy meghallgatod imám,
hát könyörülj rajtunk már.
Megbánás - A tékozló fiú
Uram kérlek fordítsd a rosszat jóra,
Hisz´ Te a mindenség Ura vagy.
Bár szégyenem a poklok mélyét rója,
de bánatom a csillagokig hat.
Uram tudom, szégyellned kell engem.
Mit adtál, szerteszórtam én.
Önmagamban bízva cselekedtem,
de nélküled elpusztulok én.
Refr:
Segíts hát, jöjj el Istenem!
Ne hagyj el, maradj énvelem!
Gyermeked vagyok, bűneim nagyok.
Emelj fel, hajolj le hozzám.
Tudom jól, nem érdemlem én
szívednek szerető tüzét.
Mégis, kérlek én, hogyha van remény,
fogadj vissza házad udvarán!
Uram kérlek fordítsd a rosszat jóra,
mert Te a szíveknek Ura vagy.
Szentlelked fuvallatát ha szórja
a mély bánatból is öröm fakad.
Uram, kérlek töröld el amit tettem.
Mostmár mást akarok én:
Bűneimbe vissza sose essem,
hogy örömmel nézhessen rám az ég!
Refr:
Hisz´ Te a mindenség Ura vagy.
Bár szégyenem a poklok mélyét rója,
de bánatom a csillagokig hat.
Uram tudom, szégyellned kell engem.
Mit adtál, szerteszórtam én.
Önmagamban bízva cselekedtem,
de nélküled elpusztulok én.
Refr:
Segíts hát, jöjj el Istenem!
Ne hagyj el, maradj énvelem!
Gyermeked vagyok, bűneim nagyok.
Emelj fel, hajolj le hozzám.
Tudom jól, nem érdemlem én
szívednek szerető tüzét.
Mégis, kérlek én, hogyha van remény,
fogadj vissza házad udvarán!
Uram kérlek fordítsd a rosszat jóra,
mert Te a szíveknek Ura vagy.
Szentlelked fuvallatát ha szórja
a mély bánatból is öröm fakad.
Uram, kérlek töröld el amit tettem.
Mostmár mást akarok én:
Bűneimbe vissza sose essem,
hogy örömmel nézhessen rám az ég!
Refr:
Jézus
Refr:
Kezed kezéhez ér,
Isten, ki test és vér,
az oltárszekrény mélyéről
Jézus lép ki eléd.
Szeme szivünkig lát
s bár az Övé a nagyvilág,
téged keres egyedül
ha nyílik a templomzár.
Ne rejtsd el hát arcodat.
Ő ismeri minden titkodat.
Bűneid szégyenét
helyetted hordja rég,
érintsd meg sebét,
mit miattad hordoz még.
Refr:
Hagyd otthon hát gondodat
és hozd eléje harcodat.
Kitárja két kezét,
megnyílik az ég,
Hogy áldást osszon szét
mi pajzsod lesz, megvéd.
Refr:
Kezed kezéhez ér,
Isten, ki test és vér,
az oltárszekrény mélyéről
Jézus lép ki eléd.
Szeme szivünkig lát
s bár az Övé a nagyvilág,
téged keres egyedül
ha nyílik a templomzár.
Ne rejtsd el hát arcodat.
Ő ismeri minden titkodat.
Bűneid szégyenét
helyetted hordja rég,
érintsd meg sebét,
mit miattad hordoz még.
Refr:
Hagyd otthon hát gondodat
és hozd eléje harcodat.
Kitárja két kezét,
megnyílik az ég,
Hogy áldást osszon szét
mi pajzsod lesz, megvéd.
Refr:
2013. október 2., szerda
Barlang rejti mélyen
Barlang rejti mélyen,
fény az éjsötétben száll
a messzi égen át.
Szíved melegét add,
lámpád kevést fényt ad,
lásd mit rejt az égi táj:
Refr:
Menny a földön ébred,
angyal pásztorért megy s glóriáz:
Glória szálljon az Isten Fiának,
jöjjön elébe ki adni kíván!
Itt kap menedéket az,
ki emberré lett. Mondd,
a Föld mit adhat hát?
Anyja betakarja,
pásztor gondoskodva jön
ételt hoz és ruhát.
Refr:
Menny a földön ébred,
angyal pásztorért megy s glóriáz:
Glória szálljon az Isten Fiának,
jöjjön elébe ki adni kíván!
fény az éjsötétben száll
a messzi égen át.
Szíved melegét add,
lámpád kevést fényt ad,
lásd mit rejt az égi táj:
Refr:
Menny a földön ébred,
angyal pásztorért megy s glóriáz:
Glória szálljon az Isten Fiának,
íme a Földön az Égi Király!
Glória szálljon a Menny s Föld Urának,jöjjön elébe ki adni kíván!
Itt kap menedéket az,
ki emberré lett. Mondd,
a Föld mit adhat hát?
Anyja betakarja,
pásztor gondoskodva jön
ételt hoz és ruhát.
Refr:
Menny a földön ébred,
angyal pásztorért megy s glóriáz:
Glória szálljon az Isten Fiának,
íme a Földön az Égi Király!
Glória szálljon a Menny s Föld Urának,jöjjön elébe ki adni kíván!
Szent Miklós
Ha szomorú a szem és már a száj se szól
mert a szükség lett az úr és ezt épp te látod jól,
hidd el érzi legbelül, hogy nincs már egyedül,
és tudja, a lelkébe látsz.
Nálad van a jó, itt segít minden szó,
a tetted is merész, csak adni kell és kész.
Felszárít könnyeket a jócselekedet
és elmúlik minden mi bánt.
Ő volt csak ilyen, egy csendes idegen
kit senki se lát. Fényes ünnepén
hívja őt az egész nagyvilág:
Refr:
Ő Szent Miklós ki az utcát járta
és akkor adott mikor senkise´ látta.
Jött erdő népe, vagy ház lakója,
az Ő adománya lett szívük rugója.
Ha életed sivár, sötét és kopár
és gyertyáid közül a remény ég csupán,
ne hagyd el magad, legyél boldogabb,
Szent Miklós eljön hozzád.
Várd az örömöt, ma beléd költözött,
ünneplő legyen lelked és köntösöd,
eljön ami kell, itt van már közel,
kérjed és fogadd el hát.
Ő adott csak így, vissza nem utasít.
Kérd Őt, vár rá. Fényes ünnepén
hívja őt az egész nagyvilág:
Refr:
Ő Szent Miklós ki az utcát járta
és akkor adott mikor senkise´ látta.
Jött erdő népe, vagy ház lakója,
az Ő adománya lett szívük rugója.
mert a szükség lett az úr és ezt épp te látod jól,
hidd el érzi legbelül, hogy nincs már egyedül,
és tudja, a lelkébe látsz.
Nálad van a jó, itt segít minden szó,
a tetted is merész, csak adni kell és kész.
Felszárít könnyeket a jócselekedet
és elmúlik minden mi bánt.
Ő volt csak ilyen, egy csendes idegen
kit senki se lát. Fényes ünnepén
hívja őt az egész nagyvilág:
Refr:
Ő Szent Miklós ki az utcát járta
és akkor adott mikor senkise´ látta.
Jött erdő népe, vagy ház lakója,
az Ő adománya lett szívük rugója.
Ha életed sivár, sötét és kopár
és gyertyáid közül a remény ég csupán,
ne hagyd el magad, legyél boldogabb,
Szent Miklós eljön hozzád.
Várd az örömöt, ma beléd költözött,
ünneplő legyen lelked és köntösöd,
eljön ami kell, itt van már közel,
kérjed és fogadd el hát.
Ő adott csak így, vissza nem utasít.
Kérd Őt, vár rá. Fényes ünnepén
hívja őt az egész nagyvilág:
Refr:
Ő Szent Miklós ki az utcát járta
és akkor adott mikor senkise´ látta.
Jött erdő népe, vagy ház lakója,
az Ő adománya lett szívük rugója.
Legyél te is ő! Amit kell hozd elő,
ne fogd vissza magad, s mindenki boldogabb.
Varázs vesz körül, nem leszel egyedül, mert
Csodákat teremt ki ád
Szent Miklós
Csodákat teremt ki ád
Szent Miklós
Csodákat teremt ki ád....
Szent Miklós
Én Istenhez akarok menni
Én Istenhez akarok menni, mikor az úton nem vezet senki,
Csalódva régi barátban, s a családban is nő az árnyam.
Nincsen itt célom semmi, s ezt nem hiszi el nekem senki.
A szívemben növő épség, csak a szeretetre vágyó éhség.
Nem kell nekem senki kincse, a babér legyen másnak inge.
Vigyenek minden koncot, itthagyhatnak minden rongyot.
Én csak Istenhez akarok menni, mert az utamon nem vezet senki.
Csalódtam régi barátban, s a családban is nagy az árnyam.
Tán nem tudok jól szeretni, a bántalmat békével tűrni,
de Ő engem így teremtett, s én nem adom fel ezt a rendet,
hogy Istenhez kell nekem menni, mert az utamon nincsen más senki,
Ő csak az egyetlen társam, akiben bízhatok bátran.
Hisz´ önmagamban is csalódom, mikor egyre csak nő minden gondom.
Hiába futnék előle, nem lesz más azt ki megtörje.
Kacagjanak bár gúnyolva, Ő szívemnek legtisztább pontja,
s nem maradt más nekem semmi, csak az, hogy Hozzá kell menni.
Ő cselekedetem rugója. Ki ezt nem hiszi, saját gondja.
Én nem adom fel ezt a rendet, mert engem ilyennek teremtett.
Nem várok senkitől semmit, de bensőmbe rejtek mindenkit,
hogy belül lelkemnek rugója mosolyt fakaszthasson róla.
S ha tüske nő mégis belőle - Isten rég gondjába vette,
virágot fakaszt majd róla, illata fájdalmam írja.
Istenhez kell nekem menni, az utamon csak Ő, más senki.
Nem adom fel ezt a rendet, engem ilyennek teremtett,
engem Ő így teremtett
Ő engem csak így teremtett...
2009.11.1.
Mosolyod kisért (kolléga nyugdíjba vonulására)
Mosolyod kisért át hosszú évek során
Ünnepen, s hétköznapok nyomán.
Sokszor nagy volt a tét, sok kis gond is elég,
s nem mondták, vajon bírod-e még.
Ezentúl hétköznapod jó legyen csak és nyugodt.
Sok-sok szép ünnepen, legyen béke szíveden.
Kezed nyomát itthagyod, mik nem csak sápadt iratok,
nékünk őrzik minden pillanatod.
Segítőkész kezed, gondos tekinteted,
nincs mi pótolja kedvességedet.
Nekünk hiányozni fogsz,
vidám mosolyodat hozd néha el
jöjj közénk, ülj közel.
Erőd ne fogyatkozzon, örök kincsed ragyogjon.
Szülőd, gyermekeid, lássák mind szeretteid,
amint együtt vagy velük, támogatod életük,
s oszd meg majd velünk örömeid,
s oszd meg még velünk örömeid.
Ünnepen, s hétköznapok nyomán.
Sokszor nagy volt a tét, sok kis gond is elég,
s nem mondták, vajon bírod-e még.
Ezentúl hétköznapod jó legyen csak és nyugodt.
Sok-sok szép ünnepen, legyen béke szíveden.
Kezed nyomát itthagyod, mik nem csak sápadt iratok,
nékünk őrzik minden pillanatod.
Segítőkész kezed, gondos tekinteted,
nincs mi pótolja kedvességedet.
Nekünk hiányozni fogsz,
vidám mosolyodat hozd néha el
jöjj közénk, ülj közel.
Erőd ne fogyatkozzon, örök kincsed ragyogjon.
Szülőd, gyermekeid, lássák mind szeretteid,
amint együtt vagy velük, támogatod életük,
s oszd meg majd velünk örömeid,
s oszd meg még velünk örömeid.
Máriának légiója
Nyisd ki a szíved, Mária vár.
Ő menedéked, semmi se fáj.
Ő a vezéred, gyámolítód,
hű serege felszabadítód!
Tárd ki a lelked, szent öröm ér.
Nem lehet az boldog, ki kevély.
Fegyvered bátor akaratod,
kérd csak az égtől
s bízz, megkapod.
Refr:
Máriának légiója angyalokkal telve vár.
Ég és föld itt összefog ma,
tarts velünk a harcba hát.
Nem lehet oly félénk a szived,
Nézz Máriára, Ő ki vezet.
Nincs akadály mi állva marad,
Anyja az égnek oltalmat ad.
Pajzs a ruhád, mit ő szövöget,
Rendíthetetlen nagy a hited.
Szíve a bajban átaranyoz,
győzni vezet mit két karja oszt.
Refr:
Máriának légiója angyalokkal telve vár.
Ég és föld itt összefog ma,
tarts velünk a harcba hát.
Ő menedéked, semmi se fáj.
Ő a vezéred, gyámolítód,
hű serege felszabadítód!
Tárd ki a lelked, szent öröm ér.
Nem lehet az boldog, ki kevély.
Fegyvered bátor akaratod,
kérd csak az égtől
s bízz, megkapod.
Refr:
Máriának légiója angyalokkal telve vár.
Ég és föld itt összefog ma,
tarts velünk a harcba hát.
Nem lehet oly félénk a szived,
Nézz Máriára, Ő ki vezet.
Nincs akadály mi állva marad,
Anyja az égnek oltalmat ad.
Pajzs a ruhád, mit ő szövöget,
Rendíthetetlen nagy a hited.
Szíve a bajban átaranyoz,
győzni vezet mit két karja oszt.
Refr:
Máriának légiója angyalokkal telve vár.
Ég és föld itt összefog ma,
tarts velünk a harcba hát.
Uram tégy engem békéd eszközévé - Assisi Szent Ferenc nyomán
Uram tégy engem békéd eszközévé,
Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek.
Uram tégy engem békéd eszközévé,
Ahol sértés lakik, oda megbocsátást vigyek.
Ahol széthúzás oda egyetértést,
ahol tévedés él igazság legyen.
Ahol kétely, legyen hit.
Ahol kétségbeesés,
ott a reménynek lakhelye legyen.
Ahol szomorúság, ott öröm legyen.
Uram add, hogy vígasztaljak én
és vedd el, hogy vígaszt várjak másoktól,
és azt engedd meg, hogy mást megértsek én
és ne óhajtsam, hogy engem értsenek.
Uram add, hogy szerethessek én,
és vedd el, hogy ezt akarjam másoktól,
és azt engedd meg, hogy elfelejtsem én,
hogy kivé lettem, s így leszek önmagam.
Mert ha megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,
s ha meghalunk úgy juthatunk el az örök életre.
Amen. Amen.
Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek.
Uram tégy engem békéd eszközévé,
Ahol sértés lakik, oda megbocsátást vigyek.
Ahol széthúzás oda egyetértést,
ahol tévedés él igazság legyen.
Ahol kétely, legyen hit.
Ahol kétségbeesés,
ott a reménynek lakhelye legyen.
Ahol szomorúság, ott öröm legyen.
Uram add, hogy vígasztaljak én
és vedd el, hogy vígaszt várjak másoktól,
és azt engedd meg, hogy mást megértsek én
és ne óhajtsam, hogy engem értsenek.
Uram add, hogy szerethessek én,
és vedd el, hogy ezt akarjam másoktól,
és azt engedd meg, hogy elfelejtsem én,
hogy kivé lettem, s így leszek önmagam.
Mert ha megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,
s ha meghalunk úgy juthatunk el az örök életre.
Amen. Amen.
Én Téged kívánlak dicsérni - Mária
Én Téged kívánlak dicsérni,
Nincs ember, ki hatalmad fölméri.
S ha szívünk örökké dobogna
csak általad, Veled lehetne nyugalma.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Legyen bár lelkem oly mélyen,
mint tenger földje a sötétben,
Rózsafüzéred hatalma
a pokolnak karjaiból is kihozna.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Az eget a földről elérem,
mert elém jössz, csendben megérzem.
Fényed nekünk úgy ragyog ma,
hogy a gonosznak megtörik minden hatalma.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Szelídséged nagy uralma
A földiek égi jutalma
Angyalseregek vigalma
ha kard helyett, kezeink imára kulcsolva.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Nincs ember, ki hatalmad fölméri.
S ha szívünk örökké dobogna
csak általad, Veled lehetne nyugalma.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Legyen bár lelkem oly mélyen,
mint tenger földje a sötétben,
Rózsafüzéred hatalma
a pokolnak karjaiból is kihozna.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Az eget a földről elérem,
mert elém jössz, csendben megérzem.
Fényed nekünk úgy ragyog ma,
hogy a gonosznak megtörik minden hatalma.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Szelídséged nagy uralma
A földiek égi jutalma
Angyalseregek vigalma
ha kard helyett, kezeink imára kulcsolva.
Mária, Mária, Mária, Mária.
Itt van az új tavasz - Feltámadás
Itt van az új tavasz életünkben örökké jelen,
mert a Feltámadott minden gonoszt legyőzött hirtelen.
Mondjuk hát:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
Előtted Ő az út, rajta lépdelsz, nem félhetsz sosem.
Elég hogyha Nála maradsz, s nem árthat semmi sem.
Mondjad hát:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
Meghajol minden teremtmény térde, ha neve hangzik el.
Mikor azt képzeled nincs is veled, két vállán visz el.
Mondd újra:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
mert a Feltámadott minden gonoszt legyőzött hirtelen.
Mondjuk hát:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
Előtted Ő az út, rajta lépdelsz, nem félhetsz sosem.
Elég hogyha Nála maradsz, s nem árthat semmi sem.
Mondjad hát:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
Meghajol minden teremtmény térde, ha neve hangzik el.
Mikor azt képzeled nincs is veled, két vállán visz el.
Mondd újra:
Halljon meg ami árt és éledjen ami jó
Mert Jézus az a Király, kihez nincsen hasonló.
Mindenkor Ő kínál segítséget, bármit megtehet.
Legyen eszed, nyújtsd két kezed, s győzöl végtelen.
Ezért mond:
MEGHALT AZ AMI ÁRT ÉS ÉL MINDEN AMI JÓ,
MERT JÉZUS AZ A KIRÁLY, KIHEZ NEM LESZ HASONLÓ!
Kínból született Végtelen Szeretet
Kínból született Végtelen Szeretet,
könnyeim mossák oly sok sebedet.
Reszket kebelünk, ég felé tenyerünk,
hiába minden, meghal Istenünk.
Refr:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.
Könnyünk nem apad, száz év egy pillanat.
Bűneink nyomják szögekként karodat.
Szánkban ezer íz. Ecet vár, nem a víz,
agyongyötörve, nincsen miben bízz.
Refr.:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.
Kínból született Végtelen Szeretet,
Világ könnyétől gyógyulna be sebed.
Mégis Te adod, véredet hullatod,
millió bűnünk ezzel elmosod.
könnyeim mossák oly sok sebedet.
Reszket kebelünk, ég felé tenyerünk,
hiába minden, meghal Istenünk.
Refr:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.
Könnyünk nem apad, száz év egy pillanat.
Bűneink nyomják szögekként karodat.
Szánkban ezer íz. Ecet vár, nem a víz,
agyongyötörve, nincsen miben bízz.
Refr.:
Borult az égbolt, sötét lett minden,
gyászol a föld és a világegyetem.
Ezernyi sebből, ezernyi vércsepp,
ezernyi kínért adtad az élted.
Kínból született Végtelen Szeretet,
Világ könnyétől gyógyulna be sebed.
Mégis Te adod, véredet hullatod,
millió bűnünk ezzel elmosod.
Jézus, Jézus, légy velem.
Jézus, Jézus légy velem,
kisérd gyenge életem.
Létem súlyos lábnyomát
fuvallatod hassa át,
legyen lelkednek fénye mi vár.
Jézus, Jézus fogd kezem,
Válladra hajtom fejem.
Borítsd reám köntösöd
mit könnyeimmel öntözök,
de az arcomon mosolyod már.
Refr.:
Legyen úgy, ahogy rég nem volt:
Te meg én, s csak a nap és hold.
Minden árnyék eltűnik
merre járok Veled,
őrizem tekinteted.
Jézus, Jézus add nekem
Tiéd legyen életem,
családom és otthonom,
Ünnepem, hétköznapom
a Te szívednek most átadom.
Tekintsd lelkem mélyeit,
örömeit, fényeit,
bűnök, sebek mély nyomát
pillantásod járja át,
és a titkokról lehull a zár.
Refr.
kisérd gyenge életem.
Létem súlyos lábnyomát
fuvallatod hassa át,
legyen lelkednek fénye mi vár.
Jézus, Jézus fogd kezem,
Válladra hajtom fejem.
Borítsd reám köntösöd
mit könnyeimmel öntözök,
de az arcomon mosolyod már.
Refr.:
Legyen úgy, ahogy rég nem volt:
Te meg én, s csak a nap és hold.
Minden árnyék eltűnik
merre járok Veled,
őrizem tekinteted.
Jézus, Jézus add nekem
Tiéd legyen életem,
családom és otthonom,
Ünnepem, hétköznapom
a Te szívednek most átadom.
Tekintsd lelkem mélyeit,
örömeit, fényeit,
bűnök, sebek mély nyomát
pillantásod járja át,
és a titkokról lehull a zár.
Refr.
Ments meg minket Jézusunk!
Ments meg minket Jézusunk!
A sötétség bezár.
Fényed bennünk világít,
de lelkünk mégis fáj.
Égő mécseid vagyunk,
de köröttünk sötét.
Homály fedi földünket,
beborult az ég.
Bár van, ki minket úgy szeret
hogy táplálja hitünk,
de több, ki átkot szórva rád
elvenné életünk.
Ments meg minket Jézusunk!
A sötétség bezár.
Fényed bennünk világít,
de lelkünk mégis fáj.
Égő mécseid vagyunk,
de köröttünk sötét.
Homály fedi földünket,
beborult az ég.
És van ki vérünk vérünkből
mégis elveszik.
Mert bűnök felé fordulva
nem látja mit veszít.
Arra kérünk jó Urunk
tisztítsd meg e vért,
hogy Hozzád visszatérhessen
fájdalmak közt még!
Lásd meg azt ki elveszett,
szakadékban él.
Lobbantsd lángra lelkének
kialvó mécsesét!
Nézz le ránk ó Istenünk,
Hozzád száll imánk.
Szentlelked izzó tüze
töltse be éjszakánk!
Égő mécsesed legyen
minden emberszív.
Ne hagyj veszni egyet sem
mert lelkünk Téged hív!
Nézz le ránk ó Istenünk,
Hozzád száll imánk!
Szentlelked izzó Tüze
töltse be éjszakánk..
töltse be éjszakánk...
töltse be éjszakánk!
Benned van a zár, te vagy a kulcs
Lehetne szebb,
lehetne jobb.
Sosem elég ami van.
A múlt csak volt.
Ki tudja még
mi várható itt alant.
Fogy az idő.
Mi a jövő?
Ezen töpreng
mind az ész.
De hallod-e még
mit mond a szív
belül?
Vagy -e oly merész?
Mi ma a trend?
Követem én!
Nehogy már
lemaradok?!
De ki mondja meg
mi a menő?
S ha baj van
kire varrhatod?
Ha beteg vagy,
magad gyógyulsz.
S ha buktál
egyedül szívsz.
Figyelj oda
Ki figyel rád
és hallgasd
mit súg a szív:
Benned van a zár
Te vagy a Kulcs.
Egyedül te nyitod
és csak te zárod.
Nem dönt helyetted
semmit sem el
sem a trend
sem anyád
sem jóbarátod.
Te döntöd el,
beleegyezel,
hogy mások életét éld.
Vagy bátor leszel,
hogy belsőd figyeld,
így rájössz te ki vagy,
s álmod megéled!
lehetne jobb.
Sosem elég ami van.
A múlt csak volt.
Ki tudja még
mi várható itt alant.
Fogy az idő.
Mi a jövő?
Ezen töpreng
mind az ész.
De hallod-e még
mit mond a szív
belül?
Vagy -e oly merész?
Mi ma a trend?
Követem én!
Nehogy már
lemaradok?!
De ki mondja meg
mi a menő?
S ha baj van
kire varrhatod?
Ha beteg vagy,
magad gyógyulsz.
S ha buktál
egyedül szívsz.
Figyelj oda
Ki figyel rád
és hallgasd
mit súg a szív:
Benned van a zár
Te vagy a Kulcs.
Egyedül te nyitod
és csak te zárod.
Nem dönt helyetted
semmit sem el
sem a trend
sem anyád
sem jóbarátod.
Te döntöd el,
beleegyezel,
hogy mások életét éld.
Vagy bátor leszel,
hogy belsőd figyeld,
így rájössz te ki vagy,
s álmod megéled!
Fényhozó (Nagy Andreának)
Istennek kis angyalkája,
nap sugára, hold világa!
Nézd, hova vezet ő!
Ezüstfehér égszínkékben,
ártalmatlan szép lelkében
a menny ami jön elő.
Mozdulata szelídséget,
lépteivel kedvességet vonz,
s vár mit mondsz.
Tekintetét rádemelve
angyalszemet láthatsz benne.
Mond, van-e gond?
Terhét maga méltón viszi,
jóságod feltételezi.
Lásd, csoda jele ő.
Bátorsága mérhetetlen
léte felbecsülhetetlen,
oly szelíd nagy erő.
Mindenkit jóvá változtat,
menyországot eléd hozhat ő,
csendben jő.
Nem követel tőled semmit,
te döntöd el van-e benned jó.
Ő Fényhozó!
nap sugára, hold világa!
Nézd, hova vezet ő!
Ezüstfehér égszínkékben,
ártalmatlan szép lelkében
a menny ami jön elő.
Mozdulata szelídséget,
lépteivel kedvességet vonz,
s vár mit mondsz.
Tekintetét rádemelve
angyalszemet láthatsz benne.
Mond, van-e gond?
Terhét maga méltón viszi,
jóságod feltételezi.
Lásd, csoda jele ő.
Bátorsága mérhetetlen
léte felbecsülhetetlen,
oly szelíd nagy erő.
Mindenkit jóvá változtat,
menyországot eléd hozhat ő,
csendben jő.
Nem követel tőled semmit,
te döntöd el van-e benned jó.
Ő Fényhozó!
Valóra vált álom (keresztelőre)
Valóra vált álom karjaid között.
Vágyad valósága hozzád költözött,
gyermekedben a menyországot Isten küldi el,
fogadd hát mi érted jött ma el!
Gondoskodó szíved annyi jót adott,
örvendező lelked velünk osztozott.
Minden jótettednek fejében áldás hull ma rád,
boldog véled most, ki körüláll.
Ünnepel az ég is szívünk örömén,
Isten hozott köztünk kicsi jövevény!
Valóra vált álom karjaid között.
Vágyad valósága hozzád költözött,
gyermekedben a menyországot Isten küldi el,
fogadd hát mi érted jött ma el!
Vágyad valósága hozzád költözött,
gyermekedben a menyországot Isten küldi el,
fogadd hát mi érted jött ma el!
Gondoskodó szíved annyi jót adott,
örvendező lelked velünk osztozott.
Minden jótettednek fejében áldás hull ma rád,
boldog véled most, ki körüláll.
Ünnepel az ég is szívünk örömén,
Isten hozott köztünk kicsi jövevény!
Valóra vált álom karjaid között.
Vágyad valósága hozzád költözött,
gyermekedben a menyországot Isten küldi el,
fogadd hát mi érted jött ma el!
Hála legyen az égnek (esküvői útnak indító)
Hála legyen az égnek,
Hála a Föld Istenének!
Együtt megyünk az úton,
Jézus elkísér minden hídon.
Gyűrűnk ragyog kezünkön,
Örök hűség szivünkön.
Most kezdődik az élet,
gyermekáldás, családi fészek.
Angyalunk, jöjj előttünk
Szent József, védj mögöttünk,
Szűz Mária, fölöttünk,
Szent család, kérünk élj mibennünk!
Szülők, barátok, társak,
velünk örülve járnak,
házasságunkra kérnek
áldást örömet jót és szépet!
Hála legyen az égnek,
Hála a Föld Istenének!
Együtt megyünk az úton,
Jézus elkísér minden hídon át.
Hála a Föld Istenének!
Együtt megyünk az úton,
Jézus elkísér minden hídon.
Gyűrűnk ragyog kezünkön,
Örök hűség szivünkön.
Most kezdődik az élet,
gyermekáldás, családi fészek.
Angyalunk, jöjj előttünk
Szent József, védj mögöttünk,
Szűz Mária, fölöttünk,
Szent család, kérünk élj mibennünk!
Szülők, barátok, társak,
velünk örülve járnak,
házasságunkra kérnek
áldást örömet jót és szépet!
Hála legyen az égnek,
Hála a Föld Istenének!
Együtt megyünk az úton,
Jézus elkísér minden hídon át.
Menyasszonykisérő
Jöjj Szentlélek, jöjj,
Szentlélek jöjj, kísérd a lányt!
Jöjj Szentlélek, jöjj,
vezesd át őt az ég kapuján!
Tedd szivébe parazsadat,
Fújd hozzá fuvallatodat,
éghet mostmár mindig a tűz,
mit e férfi keblére tűz.
Jöjj Szentlélek, jöjj,
Szentlélek jöjj, kísérd a lányt!
Jöjj Szentlélek, jöjj,
fogjad kezét útja során.
Önts beléje lelki erőt,
Hitveséhez ereszkedőt,
hogy megfoghassák egymás kezét
és azt semmi ne tépje szét.
Szent frigyre ha lépsz,
Isten előtt mondd ki a szót!
És tanúd lesz mind ki elkisért.
Az ég ma szól:
"Örök hűség fogadalom,
Isten szívén nyugodalom."
Rábízzátok e két szivet
amit Isten eggyé ma tesz,
ez örökre eggyé ma lesz.
Szentlélek jöjj, kísérd a lányt!
Jöjj Szentlélek, jöjj,
vezesd át őt az ég kapuján!
Tedd szivébe parazsadat,
Fújd hozzá fuvallatodat,
éghet mostmár mindig a tűz,
mit e férfi keblére tűz.
Jöjj Szentlélek, jöjj,
Szentlélek jöjj, kísérd a lányt!
Jöjj Szentlélek, jöjj,
fogjad kezét útja során.
Önts beléje lelki erőt,
Hitveséhez ereszkedőt,
hogy megfoghassák egymás kezét
és azt semmi ne tépje szét.
Szent frigyre ha lépsz,
Isten előtt mondd ki a szót!
És tanúd lesz mind ki elkisért.
Az ég ma szól:
"Örök hűség fogadalom,
Isten szívén nyugodalom."
Rábízzátok e két szivet
amit Isten eggyé ma tesz,
ez örökre eggyé ma lesz.
2013. október 1., kedd
Istennek Lelke
Istennek Lelke, édesség terhe,
életem tündöklő napsugara!
Szintiszta Jóság, Örök Ifjúság,
mámorító öröm új Tavasza!
Te adod át az igaz élet ismeretét,
Te vagy a jel, aki felel.
Te vagy a Szép Remény,
a vágyak jó válasza,
Te hozod el azt ami kell.
Istennek Lelke, életem töltsd be,
Ne engedj más úton botladoznom.
Fénynek világa, Szűznek Mátkája,
Te erősítsd gyönge akaratom.
Te vagy a Tűz,
a lélek mélyén lobogó láng,
a Nagy Erő, felemelő!
Belőled indul el
és Hozzád tér meg a lét,
Ha itt az idő, te lépsz elő!
Cselekvést indítsz, sebeket gyógyítsz,
semmi jó nem lehet Tenélküled.
Ott vagy a szóban, vígasztalóban.
Tekintet, szép mosoly a Te neved.
Angyalok szárnya Tőled kapja az erejét,
Te vagy a kar, ki betakar.
Egyetlen jó fohász elég hogy bensőnkben légy,
elér hamar, aki akar.
Istennek Lelke, a világ terhe
csak azon múlik, hogy Te légy velünk.
Nálunk a döntés, jut-e egy kis rés,
hogy boldog-e életünk,
fogod-e két kezünk,
s nem múlik áldásod el
míg tart életünk.
életem tündöklő napsugara!
Szintiszta Jóság, Örök Ifjúság,
mámorító öröm új Tavasza!
Te adod át az igaz élet ismeretét,
Te vagy a jel, aki felel.
Te vagy a Szép Remény,
a vágyak jó válasza,
Te hozod el azt ami kell.
Istennek Lelke, életem töltsd be,
Ne engedj más úton botladoznom.
Fénynek világa, Szűznek Mátkája,
Te erősítsd gyönge akaratom.
Te vagy a Tűz,
a lélek mélyén lobogó láng,
a Nagy Erő, felemelő!
Belőled indul el
és Hozzád tér meg a lét,
Ha itt az idő, te lépsz elő!
Cselekvést indítsz, sebeket gyógyítsz,
semmi jó nem lehet Tenélküled.
Ott vagy a szóban, vígasztalóban.
Tekintet, szép mosoly a Te neved.
Angyalok szárnya Tőled kapja az erejét,
Te vagy a kar, ki betakar.
Egyetlen jó fohász elég hogy bensőnkben légy,
elér hamar, aki akar.
Istennek Lelke, a világ terhe
csak azon múlik, hogy Te légy velünk.
Nálunk a döntés, jut-e egy kis rés,
hogy boldog-e életünk,
fogod-e két kezünk,
s nem múlik áldásod el
míg tart életünk.
Az az igazság
Az az igazság , hogy amikor magam üldögélek
És összeszedem bensőm, hogy valamit elmeséljek
Nem vagyok rá képes, hogy másokról beszéljek
Ő az csakis egyedül akiről szólni tudok
Hozzá szólnak szavaim, máshová nem jutok
Lelke van és teste, Ő is ugyanúgy ember
Közöttünk jár velünk él, ismeri minden ember,
utazik , buszon,
autóval és velünk is vacsoráz.
Nevet a viccen és utcán koldul akiről szólni tudok,
Róla szólnak dalaim, mindig ide jutok
Ő az, csakis egyedül, akiről szólni tudok
Hozzá szólnak szavaim, máshová nem jutok
Családom, barátaim, a munkatársak mind,
Velük élem az életem, tudják mi öröm, mi kín.
Mégis amikor leülök, hogy összeszedjem magam
Ő az csakis egyedül, akihez szólni tudok,
Ismeri minden porcikám, előtte nincs titok,
Próza:
Nincs ember, kinek tenyerébe ilyen nyudogtan simíthatnám
bele arcomat.
Semmi olyan nyugalmat nem ad, mint a tudat, hogy Ő
sosem lesz hűtlen.
Még akkor sem, ha én igen. És ha ez megtörténik, akkor az
egyetlen dolog ami megment,
Hogy elviselhetetlenül hiányzol nekem, és hogy tudom,
Bármennyire égeti az arcomat a szégyen, mégis mindig
visszatérhetek hozzád : JÉZUS!
És ez jó, olyan jó, és semmivel nem pótolható.
Ő az csakis egyedül akiben bízhatok, önmagamnál is jobban,
máshová nem jutok.
Neken sincs más esélyed mindig erre jutok,
Csakis Ő, csakis Ő. Csakis Ő, egyedül Ő....
Van-e olyan ember, ki ne ismerné Máriát?
Van-e olyan ember, ki ne ismerné Máriát,
a Mindenható Isten boldogságos Szűz Anyját?
Ő, ki éjjel nappal féltve őrzi életed.
Könnyed hull, vagy örülsz,
tudja minden percedet.
Refr:
Elmondom hát, tudd meg ki Ő,
Halljad világ: Mária jő!
Itt van veled, fogná kezed,
megmentené az életed.
Nézd a szemét, tekintetét,
sötétségből Ő az a fény
mely kivezet, csak nyújtsd a kezed
S el nem hagy Ő!
Csillag fényli körül, holdsarló a zsámolya.
Nap fényeként ragyog ránk sugárzó mosolya.
Hajtsd ölébe fejed, megsímítja homlokod.
Érintése gyógyír, elfelejted bánatod.
Refr.
Ha sötétségben élnél elvezet a fény felé.
Rózsafűzérébe kapaszkodva lépj elé.
Fordulj Hozzá mindig, ne felejtsd el szent nevét:
Üdvözítő Anyja, Mária, Örök Remény!
Refr.
a Mindenható Isten boldogságos Szűz Anyját?
Ő, ki éjjel nappal féltve őrzi életed.
Könnyed hull, vagy örülsz,
tudja minden percedet.
Refr:
Elmondom hát, tudd meg ki Ő,
Halljad világ: Mária jő!
Itt van veled, fogná kezed,
megmentené az életed.
Nézd a szemét, tekintetét,
sötétségből Ő az a fény
mely kivezet, csak nyújtsd a kezed
S el nem hagy Ő!
Csillag fényli körül, holdsarló a zsámolya.
Nap fényeként ragyog ránk sugárzó mosolya.
Hajtsd ölébe fejed, megsímítja homlokod.
Érintése gyógyír, elfelejted bánatod.
Refr.
Ha sötétségben élnél elvezet a fény felé.
Rózsafűzérébe kapaszkodva lépj elé.
Fordulj Hozzá mindig, ne felejtsd el szent nevét:
Üdvözítő Anyja, Mária, Örök Remény!
Refr.
Amikor kimondom nevét
Refr:
Amikor kimondom nevét, látom magam előtt
Amint az angyalok térdre hullnak sorra.
Amikor kimondom nevét, eltűnik minden árny
és ha kell Szent Mihály áll a csatasorba!
Amikor kimondom nevét, az ember megtörik,
meghajol fű, fa, virág, a madár és az őz,
a tenger, ég s a föld, a láthatáron innen s túl a táj!
Krisztus a király, Őeléje állj
Mert egyedül Ő az üdvözítő
Nevét mondd ki hát!
Refr.
Érezd erejét, nyújtja két kezét.
Ő az az út mi a mennybe fut,
Ő a forrás, Ő a cél!
Refr.
Amikor kimondom nevét, látom magam előtt
Amint az angyalok térdre hullnak sorra.
Amikor kimondom nevét, eltűnik minden árny
és ha kell Szent Mihály áll a csatasorba!
Amikor kimondom nevét, az ember megtörik,
meghajol fű, fa, virág, a madár és az őz,
a tenger, ég s a föld, a láthatáron innen s túl a táj!
Krisztus a király, Őeléje állj
Mert egyedül Ő az üdvözítő
Nevét mondd ki hát!
Refr.
Érezd erejét, nyújtja két kezét.
Ő az az út mi a mennybe fut,
Ő a forrás, Ő a cél!
Refr.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)