Néked szól az ének, Isten, nézz le ránk!
Fohász száll szivünkből, hallgasd meg imánk!
Áldd meg azt, ki szívét Néked adja, s életét is,
Küldj erőt, éltetőt!
Kisérd el a vándort a keskeny út során,
Símogassa szellő fáradt homlokán.
Gyöngyöző verejtékét fogd fel, kincset ér az,
Lásd meg őt, a küszködőt!
Tövises út vár rá, de rózsát nyiss neki.
Borulj reá égbolt, kékséggel teli.
Lágy eső, arcáról az út porát lemossad.
Ha gyönge ő, pihentesd zöld mező!
Lámpásod az aki jó úton jár,
Földön a só és kovász.
Kíséri angyalod éj s napon át
Tűnik az éji világ!
Érkezzen meg mindig, ki segíthet neki,
Aki arcod fényét jelként viseli.
Igazság, s bátorság lesz útján vándorbotja,
Vezesd hát, s hitében ragyogj át!
Lámpásod az aki jó úton jár,
Földön a só és kovász.
Kíséri angyalod éj s napon át
Tűnik az éji világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése