Fájdalom

Fájdalom járja át szívemet.
Elmerít, s nem látom bűnömet.
Nehéz megszólalnom is,
nincs ember, ki megsegít,
ketten maradtunk: csak én, s Te Uram.

Mondd meg, lelkemnek melyik kis zugát
nyissam fel, hogy megleljem bajom okát?
Mondd meg, mitévő legyek,
mert kevés a szeretet,
Mi megmaradt ennyi bánat után.

Ülj mellém Istenem,
fogd meg gyönge két kezem!
Érints meg lelkemen,
mutasd meg, hol van helyem!

Úgy érzem elfordult a világ,
elfogyott minden szó, mi enyhet ád.
Szívemen oly nagy bilincs,
Semmi más reményem nincs,
csak az Úr, aki életet ád!

Te vagy az Jézusom, aki viszel válladon.
Hordozol karodon, magányos utaimon.

Mikor elbotlom súlyommal én,
elsötétül fölöttem az ég,
mutasd meg utaimat,
erősítsd meg karomat
hogy a terheket elbírjam én.

Ilyenkor Istenem, senki más nincs énvelem.
Átadom életem, mélyítsd el kevés hitem,

Ha fájdalom járja át szívemet,
Ha elmerít s nem látom bűnömet,
Ha nehéz megszólalnom is,
Ha nincs ember, ki megsegít,
Ketten maradunk: csak én, s Te Uram.
Ketten maradunk: csak Te, s én, Uram.